2017. február 17., péntek

Alba Regia 1.

1961. március 30-án került közönség elé az Alba Regia című film, mely a korszak egyik nagy sikere lett. 


Lévay Béla és Sipos Tamás történetéből a forgatókönyvet Palásthy György írta. Zenéjét szerezte Szokolay Sándor. Hegyi Barnabás volt az operatőr. Rendezte Szemes Mihály.

Szereposztás:

Alba: Tatjana Szamojlova
Dr. Hajnal: Gábor Miklós
Konrád: Ráday Imre
Nővér: Váradi Hédi
Szovjet tiszt: Bessenyei Ferenc
Gestapo tiszt: Sinkovits Imre
Helmuth: Kautzky József
valamint
Basilides Zoltán, Bodrogi Gyula, Garics János, Horkay János, Makláry Zoltán, Petrik József, Benedek Árpád, Ferencz László, Gera Zoltán, Horváth József, Pethes Sándor, Velenczey István, Baranyi László, Győrffy György.

A történet valós eseményeken alapul, amelyek Székesfehérváron játszódtak le. A film is megtartotta a helyszínt. Innét a címválasztás vagy fordítva ? , így a forgatás egy része valóban ott zajlott. Bár nagyrészt esti sötétségben látszik a város, azért néhány helyszín felismerhető.

Már a filmforgatás nagy publicitást kapott, hiszen női főszerepére az akkor legismertebb szovjet színésznőnek számító Tatjana Szamojlovát kérték fel.


Szamojlova 1960. november közepén meg is érkezett Budapestre és néhány próbafelvétel után elkezdődött a forgatás. Hamarosan az egész stáb leköltözött Székesfehérvárra.

Ma két képes tudósítást nézzünk meg az előkészületekről. A Népszava 1960. november 25-én A gemenci erdőtől Kairóig címmel (garai) szignóval négy magyar film munkálatairól számolt be. Ennek részletét olvashatjuk:






A forgatásról természetesen a Film Színház Muzsika is tudósított, ők már Székesfehérváron jártak. Képes riportjuk az 1960. 50. számban jelent meg.
Gábor Miklós pedig mindeközben a Lorenzaccio színházi premierjére is készült...

Ráday Imrével







2017. február 11., szombat

Negyedik Henrik király 8.

A komoly kritikák után ma olvassuk el Körmendi János kis sztoriját, mely az egyik Henrik-előadás napján esett meg vele. Megjelent a Film Színház Muzsika 1969. 6. számában:




Az előadástól egy ritka érdekességű képpel búcsúzom: a dráma utolsó jelenetének egy pillanatával. Gábor Miklós partnere ebben a jelenetben az egész darabban csak ekkor, egyetlenegyszer megjelenő Anna nevű apáca szerepében volt felesége, Rákosi Mária.

A trónfosztott Henrik házi őrizetben van. Az apáca behozza vacsoráját. Henrik félig tréfásan, félig komolyan feleségül kéri és megpendíti, hogy szökjenek meg együtt. Az apáca, akiről ebben a villanásnyi jelenetben azért kiderül, hogy mint embert és uralkodót szereti Henriket, azt feleli: De jó felség... én Krisztusé vagyok... És Henrik, "nagy szeretettel" így válaszol: Édes gyermekem! De jó neked!

(A képet köszönöm Gráf Gábornak!)


Tükör 1965. február 2.



2017. február 3., péntek

Negyedik Henrik király 7.

Ma Gyárfás Miklós kritikáját olvassuk el a Népszabadság 1964. november 24-i számából. Ő is kiemelt terjedelemben foglalkozott Gábor Miklós alakításával - írásának azt a részét a szokásos módon ki is emeltem.

Előtte egy kép a Film Színház Muzsika 1965. 29. számából:

"Hallgass meg szent Atyám!"








Folyt. köv.!

2017. január 28., szombat

Negyedik Henrik király 6.

Nagy Péter kritikája az Élet és Irodalom 1964. november 7-i számában jelent meg, majd napvilágot látott a szerző Két évad és ami megelőzte című kötetében is (Szépirodalmi Kiadó, 1966).

Írása első részében ő is magáról a drámáról szólt. Az elismerés mellett voltak kétségei: túl sokrétűnek, kaleidoszkópszerűnek találta a darabot, ami szerinte az epika felé csúszott el és felrótta, hogy a szerző túlságosan kitolta a befejezést s ezzel drámaiatlanná tette. Hát nem tudom, én csak olvastam a drámát, de a zárójelenet számomra nagyon is megrendítő volt...

Henrik Canossa falai alatt

Akkor az érdemi részt szó szerint idézem (kiemelés tőlem):

Ha a darab döntően jó oldalaival fordul felénk, s élményünkké válik, ebben a hatásban a Madách Színház előadásának jelentős része van. Azt hiszem, Pártos Gézának ez a legnagyvonalúbb és legmagávalragadóbb rendezése, amelyet láthattam. Egyik fő érdeme, hogy nem igyekszik mindenáron interpretálni a művet, egyetlen vonásra redukálni a számtalant, hanem hűen visszaadni a sokarcúságot, mindegyikre egyenlően szórva a reflektorok fényét. A rendezésnek számtalan színpadi telitalálata van, s azt hiszem, csúcsa az első rész vége, a tivornya s a rákövetkező kiközösítés. Itt kell megemlíteni Jánosa Lajos rendkívül ötletes és hangulatos díszletét, mely a játéknak nemcsak kerete, kiegészítője is; Sugár Rezső hatásos zenéjét és Mialkovszky Erzsébet túlnyomórészt jól sikerült ruháit. Mindezek a rendezés részei és segítői: annak a sikerében joggal osztoznak.
A színészi munkából az oroszlánrész Gábor Miklósra jutott: ő IV. Henrik császár. Ez az alakítása most oly dúsan sorjázó nagy alakításai között foglal helyet. Egyszerű, közvetlen - s ugyanakkor gőgös és fennkölt; hiú és indulatos - fölényes intellektusú, számítóan ravasz; aljas, szégyentelen komédiás - és ugyanakkor érző szívű, mélyről fakadó, őszinte érzésekre képes férfi. Mint az író álmodta alak, Gábor alakítása hasonló a számtalan síkra csiszolt drágakőhöz: minden szögből más, s minden irányba egyenlő erővel lövelli fényét. Egyszerűség, belső fűtöttség, magas fokú intelligencia és a saját eszközei fölötti tökéletes uralom jellemzi ezt az alakítást - egy nagy szerep s egy nagy színész egymásra találtak.

Bertha királynéval (Domján Edit)

A többi szerep méretben, igényben nem hasonlítható Henrikéhez. Berta sem, a feleség, mely a legnagyobb női szerep. Domján Edit igazán finoman és elegánsan küzd vele, de ráosztani nagy tévedés volt: alkatilag idegen tőle a feladat túlnyomó része. A nagy személyzetű darab minden részvevője igyekszik minden képességével hozzájárulni a sikerhez; kiemelkedik közülük Pécsi Sándor Hohenstaufenje egy tömbből faragott alakjával, Ajtay Andor Hannoja kenetes gonoszságával és Gombos Katalin sváb lánya - legalábbis első jelenetében. Meglepő és sajnálatos, hogy az ifjú hercegeket alakító két fiatal színész - Deák B. Ferenc és Cs. Németh Lajos - bár igen tehetségesnek mutatkozik, mennyire képtelen a verset, a vers szépségét érvényre juttatni. Köztük s az idősebb színésznemzedék között e téren nagy, bár nem áthidalhatatlan a távolság: fontos, hogy mielőbb felismerjék és segítsenek rajta.

Ez volt Nagy Péter kritikája. Most, amíg a begépelés közben elmélyültebben olvasom, érzek benne ellentmondást: mintha a drámáról csak azért mondott volna némi elmarasztalást is, hogy az uralkodó pártideológia kedvében járjon - hiszen ugyan színpadra engedték a darabot, de eléggé nyögvenyelősen; s a kritikus lehet, hogy túlbuzgóságában ezért igyekezett felhánytorgatni negatívumokat; míg igazi élménye az volt, amit Gábor Miklóssal kapcsolatban fogalmazott meg...

Folyt. köv. egy másik kritikával!


2017. január 21., szombat

Negyedik Henrik király 5.

A kritikák közül elsőnek - természetesen - a boldog emlékezetű Film Színház Muzsikában megjelentet választjuk. Sándor Iván írása szerintem a színikritikai irodalom egyik nagy remeke. Első bekezdése magáról a darabról szólt - ezt kihagyom, de csak azért, mert abból a könyvtári példányból, ahonnét az anyagot vettem, valaki kitépte azt az oldalt. Gyanítom, a másik felén lehetett egy izgalmas fotó a csonkító számára... Azért szerencsére a kritika legnagyobb, és érdemi részét elolvashatjuk. A címszereplőről - a korabeli kritikákhoz képest - Sándor Iván részletesen, nagy terjedelemben ír. A cikknek azt a részét piros kerettel ki is emeltem. Szerintem pályafutása alatt Gábor Miklós igazán sok nagy, szép és igaz kritikát kapott; közülük ezt érzem az egyik legszebbnek.






Ez a kritika a Film Színház Muzsika 1954. 45. számában jelent meg. A lap szerkesztése is érzékeltette az ősbemutató fontosságát: címlapján a múltkor megmutatott mulatós jelenet képét hozta, amelyen Gábor Miklós mellett a főiskolás Huszti Péter is látható volt. A kritikát magát pedig ez a két kép illusztrálta:


De nemcsak ebben a számban, hanem előtte és utána is többször foglalkozott a lap az előadással. Elolvashattuk együtt az első nagy interjút a szerepre készülő Gábor Miklóssal, a főszereplők és a rendező látogatását az írónál és Füst Milán reagálását a premier után. Sőt, lesznek későbbi lapszámok is, melyek ezzel a magyar irodalomtörténetben is nagy jelentőségű előadással foglalkoztak.

2017. január 14., szombat

Negyedik Henrik király 4.

A negyedik rész előtt foglaljuk össze, miről volt szó az előző részekben - hátha lesz, aki szeretné visszanézni:

1. rész: Riport Gábor Miklóssal, még a próbák megkezdése előtt

2. rész: A stáb látogatása Füst Milán otthonában

3. rész: A teljes stáblista, képekkel


Harminchárom év után az akkor hetvenhetedik évében járó Füst Milán tanúja lehetett "férfikora fényessége", a Negyedik Henrik király ősbemutatójának.

Nem sokkal később nyilatkozott Gách Marianne-nak, a Film Színház Muzsika munkatársának a lap 1964. évi 52. számában. Szavaiból megtudhatjuk, mi volt a véleménye Gábor Miklós játékáról és hogyan élte meg a premiert:



A Film Színház Muzsikának ez a száma még egy helyen foglalkozott Henrikkel: Féner Tamás fotóművész Különleges pillanatok címmel adta közre néhány fényképét a számára - a napi munkarutin mellett - különlegesen nagy élményt jelentő művészeti eseményekről. Ott szerepelt ez a felvétele (a háttérben Domján Edit, Berta királyné) ezzel a kommenttel:



Legközelebb elkezdjük olvasni a kritikákat!

2017. január 8., vasárnap

Negyedik Henrik király 3.

1964. október 30-án tehát, megírása után 33 évvel a Madách Színház bemutatta Füst Milán: Negyedik Henrik király című nagyszabású történelmi drámáját.

Gábor Miklós nagy korszakának egyik szép éve volt 1964. Áprilisban címszereplésével Vámos László a harmadik éve játszott Hamlet-előadást rendezte át, korszerűsítette, elsősorban a Royal Shakespeare Company budapesti vendégszereplése hatására. Május végén került színpadra az Ahogy tetszik, melyben Jacques szerepét játszotta - mindkét előadás Shakespeare születésének 400. évfordulója jegyében. Az őszi évadnyitás után pedig következett Henrik.

Henrik és Bertha


Ma nézzük a hatalmas stáblistát:

Kísérőzene: Sugár Rezső
Díszlet: Jánosa Lajos
Jelmez: Mialkovszky Erzsébet
Koreográfus: Boschán Daisy

Rendezte: Pártos Géza

Szereplők:

Negyedik Henrik, német király: Gábor Miklós
Bertha, Henrik felesége: Domján Edit
Konrád, a király fia: Deák B. Ferenc
Az ifjú Henrik, a király fia: Cs. Németh Lajos
Hanno, kölni érsek: Ajtay Andor
Hohenstaufen Frigyes: Pécsi Sándor
Máté, később gróf Drachenstein: Avar István
Theresa, dajka: Kelemen Éva
Dávid, orvos: Ujlaky László
Mathildis, egy sváblány: Gombos Katalin
Fülöp, Mathildis apja: Gyenge Árpád
Engelbert, Mathildis nagybátyja: Bányai János
Ulrik: Körmendi János
Anna, apáca: Rákosi Mária
Siegfried, mainzi érsek: Bodor Tibor
Fullajtár: Tallós Endre
Az ifjú Henrik első tisztje: Bay Gyula
Nagy Gergely pápa: Gyenge Árpád
Nordheimi Ottó: Árva János
Pfalzi Konrád: Kőmíves Sándor
Adela: Simor Erzsi
Bátor Lajos: Bakay Lajos
Gottried, a púpos: Szirmai Jenő
Engelbert, a lágyszívű: Bányai Lajos
Első asszony: Soltész Annie
Második asszony: Pádua Ildikó
Harmadik asszony: Lelkes Ágnes
Első férfi: Gaál János
Második férfi: Szirmai Jenő
Harmadik férfi: Joó László
Első mulató úr: Vándor József
Második mulató úr: Andresz Vilmos
Harmadik mulató úr: Hendel [Huszti] Péter f. h.
Himmeltraud kisasszony: Balogh Zsuzsa f. h.
Egy püspök: Juhász Jácint f. h.
továbbá: Csomós Mária f. h., Csikós Sándor f. h., Darab [Dőry] Virág f. h., Horváth László f. h., Harkányi János f. h., Kormos Ilona f. h., Kozák András f. h., Kránitz Lajos f. h., Lázár Tihamér, Máté István, Szabó Ferenc, Szabó Éva f. h., Szersén Gyula f. h., Szilágyi Tibor f. h., Vadnai Éva 

A szereposztást a dokumentálás mellett azért is mutattam meg ilyen részletesen, mert a kis szerepek alakítói, sőt, a szerepnév nélkül felsoroltak között is rengeteg érdekes név található. A főiskolás Huszti Péter például eredeti nevén a "Harmadik mulató úr" szerepét játszotta. De egy címlapképre már felkerült :)



A kép előtérében Gombos Katalint látjuk. Esetleg tippelgethetünk, hogy ki a Huszti mögötti két figura...

Legközelebb megtudjuk, hogyan zajlott a premier.