Donna Diána - 1959

A spanyol dráma aranykorának – úgy tűnik – másodvonalbeli szerzője volt Augustín Moreto (1618–1669), pap és udvaronc IV. Fülöp madridi udvarában. Közönyt közönnyel című darabját a vonzóbb Donna Diána néven mutatta be a Madách Színház 1959 őszén Tolnay Klári és Gábor Miklós főszereplésével, Both Béla rendezésében.

A színház ekkor már nagy sikerrel játszotta Victor Hugo nagyromantikus drámáját, A királyasszony lovagját szintén e nagy párossal – talán ennek az előadásnak kerestek utódot és egyúttal újabb játéklehetőséget Gábor Miklós és Tolnay Klári ekkorra már tökéletesen összeszokott párosának.

Benyhe János így értékeli a szerzőt: Moreto talán nem versenyezhet kora legfényesebb neveivel, eszközei szerényebbek, de "szerény" művészetében felülmúlhatatlan (egy neves spanyol tudós a kor négy legjobb színdarabja közt említi a Donna Dianát); talán feltárt világok közt evez, de avatott hajós; talán szegénylegény, de titáni kalandor-zsenik közt; talán szürke eminenciás, de a spanyol irodalom aranyszázadában.

A Donna Diána témája rokona Moreto híresebb kortársa, Lope de Vega: Donna Juana, sőt A kertész kutyája című darabjainak, s a férfi-nő kapcsolat egyik alapszituációját bontja ki. Film Színház Muzsika 1959. évi 41. számában megjelent színikritikájában Hámori Ottó így foglalta össze cselekményét: Egy okos és kívánatos leány hiteti el itt önmagával és környezetével, hogy megveti a szerelmet s a szerelmes ifjú kénytelen azt színlelni, hogy ő még közönyösebb ... mígnem az ilyen játszmák elnyűhetetlen törvényei szerint a boldogság beköltözik Barcelona hercegének házába...

Az előadást értékelve Hámori Ottó azért megbírálja a darabválasztást – ne felejtsük el, 1959-ben vagyunk! – amikor így ír: Vajon igazi érdeme a színháznak, ha eltereli a figyelmet a kor izgató, életet faggató problémáiról? Csak zárójelben jegyzem meg, még ha 1959-ben más indokokból és talán muszáj is volt ezt írnia, vajon napjainkban mit szólna... Megrója a rendezőt is, hogy ha már ezt a darabot választották, miért nem hangolta az előadást ironikusabbá, korszerűbbé.

Középen Ladányi Ferenc

 Bár, ahogy a képeken elnézem Gábor Miklós arcát, az ő alakításából nem hinném, hogy hiányzott az irónia, de az előadás egészét illetően igaza lehet a kritikusnak, aki fenntartás nélkül csak a szereplőket dicséri:

A színészi játék sok mindenért kárpótol. Tolnay Klári finom és hajlékony színész alkata még arra is képes, hogy Diána mulatságos színeváltozásait az eltökélt közönytől a kétségbeesett szerelemkeresésig s a feloldódásig nyomon kövesse.

Gábor Miklósról pedig így ír:

Gábor Miklós rokonszenves Carlos, olykor sikeresen érzékelteti a megjátszott közöny mögött a riadalmat, hogy túlságosan jól játssza a hideg férfit. Valóban karaktert formál.

Az előadás harmadik főszereplője Ladányi Ferenc volt, egy furfangos szolgát személyesített meg. További szereplők: Gombos Katalin, Garics János, Zenthe Ferenc, Kelemen Éva és Ilosvay Katalin. A díszleteket Siki Emil tervezte.