Az elmúlt alkalommal Gábor Miklós válaszát idéztem a Film Színház Muzsika 1957-es szilveszteri körkérdésére: Szeretném eljátszani a Hamletet is, de hát erre nem sok reményem van...
A napokban előbukkant egy érdekes új információ, hogy mi lehetett ennek az akkori reménytelenségnek a háttere.
Dalos László: Füstbement tervek című cikkében 1990-ben, a Film Színház Muzsika 24. számában többek között az alábbiakat írta:
Madách Színház, 1956 kora nyara, meghirdetik az 1956-57. évi műsortervet, benne szerepel Shakespeare Hamletje.
A Nemzeti Színház 1952 januári felújítását az tette érdekessé, hogy – hárman szólaltatták meg (természetesen felváltva!) a dán királyfit: az egyik este Básti Lajos, a másik este Ungvári László, a harmadik este Major Tamás (!).
Nos, a Madách Színház tervezett előadásának az adta volna meg a különlegességét, hogy három Hamlet – Bozóky István, Darvas Iván, Gábor Miklós – egymást váltva, eljátszották volna Horatiót is, Laertest is, "hármas vetésforgó" szerint. Vagyis: Hamlet-Bozóky, Horatio-Darvas, Laertes-Gábor. Majd: Hamlet-Darvas, Horatio-Gábor, Laertes-Bozóky. Azután: Hamlet-Gábor, Horatio-Bozóky, Laertes-Darvas. (Horatio és Laertes alakítói esetenként "cserélhettek" volna...)
Az ötlet, Bozóky István emlékezete szerint Pártos Gézától származott. [...]
Azután, ahogy Juhász Ferenc írja: "Történelmünk fönséges és tragikus napjai alatt az utcára rajzottak a költészet angyalai és ördögei. Arcuk kipirult a szabadságban, és sírtak magányosan e füst- és lőporszagú hazában..."
A Nemzeti Színházzal versengő Hamlet-versengés – mint annyi minden, amit ember tervez – füstbe ment. De nem azért, mert "Isten végez". Egyszerűen csak kizökkent az idő...
Talán a Madách Színház irattárában utána lehetne nézni ennek a dolognak, bár gondolom, meg lehet bízni Bozóky István emlékezetében, aki 1954 és 1956 között a Madách Színház főrendezője volt.
1962-ben aztán, mint tudjuk, Vámos László rendezte meg a Hamletet.
Gábor Miklós pedig 1987-ben így tűnődött el pályáján (Ablonczy László interjúja a Film Színház Muzsika 16. számában):
Nem létezünk élettörténetünk nélkül. Néha elgondolom például: ha Darvas Ivánt nem csukják le 1956 után, ha a Madách Színház tagja marad, ha aztán 1962-ben nem én, hanem ő játssza el a Hamletet, ami könnyen megtörténhetett volna: hogyan alakult volna akkor kettőnk pályája?
Végül íme egy jelenet a legendás előadásból, Horatio szerepében Avar István:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése