2011. október 6., csütörtök

Szomory Dezső: Hermelin (1969)

Ha már az elmúlt alkalommal egy kissé elkanyarodtam a Hermelin felé, maradjunk ennél a vonalnál.
Most sikerült előkotornom Létay Vera kritikáját az Élet és Irodalomból (1969. november 8.), ami aztán napvilágot látott az "Igent és nemet mondani" című kötetében is (Magvető, 1972).

Kritikáját egy Kellér Andor idézettel kezdi, az Író a toronyban című Szomory-portréból, amit a múltkor én is ajánlottam elolvasásra:

"A különös embert, a szerepét játszó, a szerepével összeolvadó, de pózait csúfondáros öniróniával ki is nevető Szomoryt siratták visszafojtott könnyeim".
Létay Vera ebben a Kellér Andor-mondatban látta a Madách Színház 1969-ben Ádám Ottó rendezésében bemutatott Hermelin előadásának kulcsát.
Ezt így fejtette ki részletesebben:

A Hermelint nézhetjük mint a színpadismeret mesterségbeli biztonságával írt Molnár Ferenc-i sikerekkel rivalizáló század eleji vígjátékot [...], de nézhetjük mint gazdag adalékot egy művészet-lélektani rejtélyhez, a Szomory-legendához. 
Ádám Ottó és Gábor Miklós ez utóbbi, bonyolultabb úton közelítették meg a darabot, elkerülve a durva paródia kézenfekvő lehetőségét, a lírai azonosulásnak és az ironikus távoltartásnak elegáns ötvözetét olvasztották ki Szomory mondataiból. [...]
Gábor Miklós Pálfi-Szomoryja színészi portrégyűjteményének egyik legsikerültebb darabja. Póz és őszinteség keveredik játékában, udvari szertartásmestere saját királyságának, mosolyogtató, dühítő és szánnivaló egyszerre. Öregedő kamasz, aki toronylakásának fellengzős díszletében a hollywoodi bonvivánok szívdöglesztő forróságát hevíti magában, s közben valódi, tehetséges művészénje fintorog ezen az ízléstelenségen. Gábor látni engedi a pompázatos paradicsommadár hivalkodó tollazata alatt a fázós verébegzisztenciát.

Eddig Létay Vera kritikája. Gondolom, az ÉS terjedelmi korlátai miatt nem írt a többi remek színészi alakításról, ezt hamarosan más források segítségével pótolni fogom. De mondatai után érdemes újra meghallgatni a múltkor idézett hangzó részletet. Kiteszem most is, mert nem lehet eleget csodálni:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése