2012. július 28., szombat

Még mindig a nagypapa...

A múltkor úgy gondoltam, egyelőre nem lesz több információm Goldberger Rezsőről, Gábor Miklós apai nagyapjáról. Pár nappal ezelőtt mégis sikerült előkeríteni több bizonyítékot is a haláláról, s ezek szerencsére néhány további adatot is tartalmaznak.

Már írtam, hogy 1929 körül Székesfehérváron Gábor Bélának anyagi gondjai támadtak az általa igazgatott két mozi kapcsán, és ekkor szülei siettek a segítségére. Mutattam is egy hivatalos irat részletét, Goldberger Rezső és felesége aláírásával.
Az ügy elhúzódott és Gábor Béla egy későbbi beadványából kiderült, hogy időközben meghalt az édesapja. Pontosan ezt írta 1933. március 20-án a székesfehérvári polgármesternek:

Az elmúlt évben életem legsúlyosabb csapása ért, mikor elvesztettem Édesapámat.

Ez a mondat arra engedett következtetni, hogy Goldberger Rezső 1932-ben halt meg. Sokat keresgéltem a szóba jöhető települések anyakönyveiben, de nem találtam rá a halálozási bejegyzésre. Ekkor elkezdtem az akkori két zalaegerszegi hírlapot böngészni, hogy – bár a nagypapa mozija Balassagyarmaton volt, – hátha fia révén, aki 1944 nyaráig tulajdonosa volt a zalaegerszegi Edison mozinak, megemlékeznek róla a zalai sajtóban is. Tényleg megtaláltam a rövid híradást a Zalavármegye című lapban, de nem az 1932-es, hanem az 1931-es évfolyamban. Március 24-én ez jelent meg az újság 3. oldalán:

Halálozás. Goldberger Rezső, a balassagyarmati mozgószínház bérlője, Gábor Béla, a zalaegerszegi Edison mozgó tulajdonosának édesapja, szombaton, Budapesten, súlyos operáció után, meghalt. A haláleset a magyar mozgószínházi világban nagy részvétet keltett.

E hír alapján a nagypapa halálának napja 1931. március 21., szombat.

Most már "csak" el kellett kezdenem az egyes budapesti kerületek anyakönyveit böngészni. Azt kívülről nem tudtam, hogy 1931-ben milyen kerületekben voltak kórházak, kezdtem az I. kerülettel. És nagyon gyorsan siker koronázta keresgélésemet, ugyanis Goldberger Rezső az I. kerületi Siesta szanatóriumban hunyt el (Ráth György utca 5.), így ott anyakönyvezték.

Íme, a hivatalos bejegyzés:



Ebből megtudhatjuk, hogy 66 éves korában halt meg március 21-én, délután 1/4 5-kor. Lakcíme: Balassagyarmat, Scitovszky utca 8. (Erről majd később!) Szülei: néhai Goldberger Márton és néhai Stern Eszter. Halálának oka: agyvérzés, gyomorfekély és szűkület.

Így jóval többet tudunk róla, mint korábban, például azt, hogy ezek szerint 1864/65 körül születhetett. Csak sajnos a korabeli anyakönyvi formanyomtatvány az elhunytak születési helyét nem tartalmazta...

A Siesta szanatórium egyébként bevonult a magyar irodalomtörténetbe is: itt halt meg Babits Mihály és itt kezelték József Attilát...
Ma ugyanez az épületegyüttes az Országos Onkológiai Intézet otthona. A Budapest Anno című, azóta sajnos megszűnt blog remek leírást ad róla. Érdemes megnyitni, mert egy éppen 1931-ből származó képeslapot is találhatunk ott az épületről.


2012. július 19., csütörtök

A nagypapa és az indián nyíl :)

Fejezzük be akkor – legalább is egyelőre – az apai nagyapa, Goldberger Rezső történetét azzal, amit Gábor Miklós Vámos Miklós: Lehetetlen című műsorában osztott meg a közönséggel. Ebből kiderül, hogy a nagypapa egészen ifjan Amerikában is élt és onnét (szerintem valamikor az 1880-as évek vége felé) hazatérve lett itthon fényképész és mozis. Fia, Béla 1893 körül született és úgy tudom, volt még egy Erzsébet nevű lánya is.
Megpróbáltam szó szerint leírni a kis történetet, egy családi legenda és a valóság szembesülését, ahogyan Gábor Miklós elmesélte:


A nagyapám egy kalandor volt. Egészen fiatalon kiment Amerikába és ott katona volt. Élete végéig kapott havonta 1 dollár nyugdíjat. Ezt kapta és még mondta is, hogy miért: mert indiánokkal harcolt ez úgy időben stimmelt , egy mérgezett nyíllal meglőtték, és ez volt a sebesült nyugdíja. Aztán ő visszajött Magyarországra, itt is kalandor lett, mert először fényképész volt, utána mozis lett. Na most, az akkor olyan kalandor foglalkozás volt mozisnak lenni. Amikor meghalt szegény nagyapám, akkor az iratait áttanulmányoztuk és annyit tudtam angolul, hogy kiböngésztem, hogy volt ezzel az indián nyíllal. Akkor kiderült, hogy nagyapám katonazenekarban dolgozott, ő volt a dobos, és az az öszvér rúgta meg, amelyik a dobot húzta és attól sérvet kapott. Ezért nyugdíjazták őt, ez volt az indián nyíl...




2012. július 13., péntek

Az apai nagypapa...

Mostanában a zalaegerszegi megyei és a székesfehérvári városi levéltárakban tett látogatásaim során sok mindent találtam Gábor Miklós édesapjáról, Gábor Béláról, sőt, még az ő apjáról is. Bár a nagypapáról szóló információk egyelőre nagyon hézagosak, mégis úgy érzem, érdemes már most megosztani itt ezt a keveset. Egyrészt, mert érdekes: a nagypapa fényképész és mozis volt, ebben a minőségében a legelső magyar mozis nemzedékhez tartozott; másrészt, hátha hozzá tud szólni valaki az olvasók közül, és egy-két puzzle-kockát segít kipótolni. Mert az ilyen kutatás a kirakós játékhoz hasonlít: az ember gyűjtögeti az információkat és ha talál valamit, megpróbálja belehelyezni a korábban találtak közé. Ha ez kicsit is sikerül, az hozhat új inspirációkat, új szempontokat és új forrás-lehetőségeket, hogy egyáltalán hol érdemes folytatni a kutakodást.

Mint a székesfehérvári levéltárban megtudtam, a nagypapát Goldberger Rezsőnek hívták. Még aláírását is megtaláltam. Történült, hogy Gábor Béla, mint két székesfehérvári mozi igazgatója meglehetősen eladósodott, mert a város – úgy tűnik – elég nagy összegű ún. "vigalmi adó"-t követelt a mozik működéséért. Ekkor szülei segítettek neki, így került oda édesapja és édesanyja, Goldberger Rezsőné Freudiger Róza aláírása több hivatalos iratra is. Itt az egyik:



Szintén a fehérvári levéltár irataiból derült ki, hogy ebben az időben a nagyapa Balassagyarmaton lakott, felesége viszont Zalaegerszegen, de közös zalaegerszegi ingatlanuk volt. Hogy miből adódott ez a kétlakiság, nem tudom, de talán nem is fontos. Lehet, hogy külön éltek, de amikor fiukon segíteni kellett, akkor mindketten sorompóba léptek.
Gábor Béla egyik beadványa alapján úgy tűnik, hogy apja 1931 körül hunyt el. Sokat keresgéltem az anyakönyvi bejegyzést, de egyelőre nem találtam meg, pedig abból vissza lehetne következtetni, hogy mikor – és esetleg hol – született, hogy teljesebb legyen róla a képünk.
Egy biztos: Goldberger Rezső 1896-ban már biztosan Siklóson, illetve Harkányban működött mint fényképész. A következő link mögött látható fényképet valamikor 1902 és 1905 között ő készítette egy Komor Emma nevű színésznőről:



Érdemes rákattintani, mert szép a fénykép (sajnos, csak így, közvetetten engedi megmutatni magát) és a hátoldalán azt is olvashatjuk, hogy Goldberger Rezső "műfestő" is volt, akvarelleket készített rendelésre. Gyaníthatóan tőle ered Gábor Miklós képzőművészeti tehetsége. De hogy a nagypapa kitől örökölte, azt már szerintem nem fogjuk megtudni...

Goldberger Rezső nyilván törekvő fényképész volt, mert mint egy következő mozaik-kockából megtudható,  1896-ban egyike volt azoknak, akik beküldték saját fényképüket a Fényképészeti Értesítő című szaklap felhívására. A lap tablót szeretett volna készíteni az akkor Magyarországon működő körülbelül 300 fényképész arcképeiből és azt bemutatni a millenniumi kiállításon, azaz tulajdonképpen egy adatbázist akart létrehozni a szakma képviselőiből. Ám csak kevesen jelentkeztek és a tabló nem készült el... Azért ha legközelebb Pesten járok, megpróbálok hozzájutni a Fényképészeti Értesítő korabeli számaihoz, hátha lehozták a beküldött fényképeket és megláthatjuk Goldberger Rezsőt...

A nagypapa az első világháború éveiben már egészen biztosan mozitulajdonos is volt. Ez a Város a Tenkes alján: Siklós évszázadai című könyvből deríthető ki. 1923-tól viszont már egy hadiözvegy nevével találkozhatunk ugyanebben a könyvben mozisként. Goldberger Rezső talán ekkoriban települt át Balassagyarmatra, mert, mint írtam, 1929-ben már ottani lakos volt.

A legérdekesebbet unokája, Gábor Miklós mesélte a nagypapáról Vámos Miklós: Lehetetlen című televíziós műsorában. Ezt majd legközelebb mutatom meg :)

2012. július 12., csütörtök

Szeptemberi áhitat

Amíg a következő részletesebb blogbejegyzéssel elkészülök, hallgassuk meg együtt ezt a csodálatos versmondást:

2012. július 8., vasárnap

Egy régi mozi után nyomoztam

Még június utolsó napján mutattam egy sokemeletes lakóház árnyékában megbújó kisebb épületet, amely valaha fontos szerepet töltött be Gábor Miklós életében és feltettem a kérdést, ismeri-e valaki, hol található és mi volt valaha. Választ nem kaptam, remélem, hogy nem érdektelenségből, hanem mert így, kapaszkodók nélkül tényleg nehéz a felismerés, hacsak valaki nem éppen odavalósi.

Most felfedem a "titkot". A város Székesfehérvár, az épület mai címe pedig: Dr. Koch László utca 4. Földszintjének elülső részében villamossági bolt, mögötte, mint már írtam, egy kínai étterem található.
Az utca a Fő utcából nyílik, közvetlenül az előtt, hogy a városközpont felől sétálva odaérnénk a Vörösmarty Színház épületéhez. Így, ha a színházzal szemben állunk, akkor a bal oldali mellékutca második háza a keresett épület.

Két és fél napi levéltári, könyvtári kutatás, séták, nézelődés és beszélgetések után, szinte végszóra, ottani tartózkodásom utolsó délutánjára derült ki, hogy ezt az épületet keresem, ez volt a régi URÁNIA mozi, Gábor Miklós apjának egyik – kisebb – mozija a kettő közül.

Körülbelül egy évvel korábban egyszer már röviden ellátogattam Székesfehérvárra. Akkor sikerült lefényképeznem az egykori Ybl Miklós reálgimnázium épületét, ahova nyolc évig járt Gábor Miklós. Már akkor is kerestem a papa mozijait, sőt, próbáltam megtalálni a család akkori lakhelyét is. Ez utóbbiról az idén kiderült, hogy nagyon jó helyen sétálgattam, de erről majd később.

Vissza az Uránia mozihoz:

Szekérderéknyi hivatalos iratot néztem át a székesfehérvári városi levéltárban és több helyen ugyanazt az információt találtam: az Uránia mozi a Várkörúton található, ennél pontosabban nem definiálták. Ez részben megegyezett azzal, amit korábban, még itthon egy 1930-as években kiadott fehérvári  útikönyvben olvastam, miszerint az Uránia a Várkörúton van, a színház szomszédságában. De amikor megnéztem a várostérképet, azt tapasztaltam, hogy ez a két információ sehogyan sem lehet egyszerre igaz, mert a Várkörút, bár egyik vége nincs messze onnét, mégsem fut ki addig. Akkor azt gondoltam, hogy ez a könyv talán keveri az Árpád mozival, mert az valóban a Várkörút és a Kossuth Lajos utca között volt valaha, mint a ma is létező Árpád fürdő része. A történetbe aztán belekeveredett két másik volt moziépület is, ráadásul azok közül az egyik szintén a Várkörúton van. Egy székesfehérvári újságíró pedig azt állította a Pannon Tükör folyóiratban egy Gábor Miklóssal készült interjú egyik  lábjegyzetében, hogy az Uránia mozi azonos a régi Petőfi mozival, amiben ma "music pub" van, s amely annak a háznak a helyére épült, amelyben vándorszínész korában megszállt Petőfi Sándor...
Egyszóval teljes volt a káosz és a tanácstalanság.
Utolsó fehérvári reggelemen éppen a Várkörúton sétálgattam és a régi Köztársaság mozi lepusztult épületét fényképeztem, hátha ez volt az Uránia! – felkiáltással, amikor a vele szemben lévő buszmegállóban egy szimpatikus idősebb úriembert pillantottam meg. Megszólítottam, hogy tudja-e esetleg, nem ez az épület volt-e valaha az Uránia mozi. Nem, azt mondja, itt csak a háború után lett mozi, de ő tudja, hogy hol volt az Uránia – és elmagyarázta azt a helyet a színház oldal-utcájában, még azt is mondta, hogy nem téveszthetem el, mert villamossági bolt van benne.
Persze, rögtön rohantam oda. Bementem az üzletbe, hát nagyon fiatal eladó-hölgyeket láttam ott; gondoltam, ők aztán biztosan még csak nem is hallottak a régi Urániáról. De azért megkérdeztem őket és egybehangzóan állították, hogy igen, több idős vásárlójuk is mesélte, hogy valaha itt volt az Uránia mozi. Egy órával később a levéltárban éppen ott ült egy tősgyökeres fehérvári szintén idősebb úr, aki meghallotta, miről beszélgetek a levéltáros hölggyel. Odajött és ő is pontosan ugyanazt mondta, mint az előző úriember. Ugyan ő már nem látott ott filmet, mert addigra megszűnt a mozi, de, mondja, nagyon jól emlékszik rá gyerekkorából, hogy az Uránia felirat még sokáig látható volt a házon. Azt is elmondta, hogy ugyan az épületet eléggé átalakították ez sejthető is a fényképről ám szerinte a külseje, legalább is a tömege és az arányai a régiek, úgyhogy valószínűleg a főfalak megmaradtak.
Volt tehát két, egymástól függetlenül azonos módon emlékezőm, de valamiféle hiteles bizonyítékra mégiscsak szükségem lett volna. Miután a levéltárban majdnem elvesztem a tengernyi hivatalos papírban, továbbra is csak az jött elő, hogy az Uránia a Várkörúton van; sőt, egy, a 30-as évek végéről származó iratban külön leszögezték, hogy mindig ott működött (mert arra is gondoltam, hátha közben elköltözött és keveredik a két cím), sóhajtva feladtam és visszamentem a megyei könyvtár olvasótermébe. Oda is már két napja jártam és tudták, hogy mit kutatok. A szolgálatban lévő fiatalember azzal fogadott, hogy azóta is gondolkodott a dolgon és sikerült előkotornia egy 1930-as évekbeli várostérképet. Azt megnézve megvilágosodott a rejtély és meglett a bizonyíték. Nagyon hálás is vagyok neki, innét is köszönöm!
Szóval: mégiscsak igaz egyszerre mindkét állítás: az Uránia a színház mellett is volt és a Várkörúton is, mert akkoriban a Várkörút hosszabb volt, magába foglalta a mostani Koch László utcát is. Később vettem csak észre, újra elsétálva arra, hogy a Koch László utca legelején ez ki is van írva egy szép márványtáblára, mint a belvárosban minden utca elején, hogy egyes időszakokban hogy hívták őket...
Sőt, azon a régi térképen éppen ezt a városrészt külön ki is nagyították és odaírták a megfelelő helyre, hogy "Urania mszh." (mozgószínház). Úgyhogy a bizonyíték tökéletes.

Be is karikáztam:




Az Urániától jobbra, az akkori "Vár körút", azaz a mostani Koch László utca túloldalán az a csak részben ábrázolt épület a színház. A Nádor utca a mai Fő utca. Ha még tüzetesebben megnézzük a térképet, a mozitól balra, kicsit lejjebb, a Nagy Sándor utcában (ma Ady utca) látszik az "Áll. főreál isk." épülete – oda járt Gábor Miklós gimnáziumba.

Gábor Miklós úgy emlékezett, hogy öt éves volt, amikor elköltöztek szülővárosából, Zalaegerszegről Székesfehérvárra, ami 1924/25 körül történhetett. Székesfehérváron Gábor Béla két mozit igazgatott mintegy másfél évtizeden keresztül: az Árpád és az Uránia mozit. Közülük az Árpád volt az előkelőbb, az Uránia a topisabb. Koszos kis mozi volt – mondta róla évtizedek múlva Gábor Miklós, de emlékei szerint ott mutatta be apja az első hangosfilmet a városban, a híres Éneklő bolondot (The singing fool).
Ez a koszos kis mozi azonban fontos szerepet töltött be életében: nagyrészt itt (persze azért az Árpád moziban is) folytatódtak egerszegi kisgyerekkorának filmélményei. Valószínűleg ide járt többet, azon egyszerű oknál fogva, hogy, mint a térképen is látszik, az Uránia egészen közel volt a főreáliskolához (sőt, egykori lakásukhoz is, de erről majd később), és gyanítom, hogy diáktársait is inkább ide hozta el az apja által biztosított potyajegyekkel. Persze, sokszor anélkül is beengedte őket a személyzet. Említette is, hogy mennyi barátot szerzett ezen a módon :)

Még folytatom a székesfehérvári témát, de a mostani bejegyzést zárjuk le egy részlettel az említett, 1928-ban vetített első hangosfilm részletével. Gábor Miklós ekkor kilenc éves volt és nagy hatást gyakorolt rá, írta is valamelyik könyvében...


2012. július 2., hétfő

Emlékezzünk derűsen!

Ma 14 éve, 1998. július 2-án halt meg Gábor Miklós.

Emlékezzünk Rá derűsen Szabó Lőrinc versével és Mozart zenéjével: